Urbánus Legenda

Ahogy mondani szokás, Géza fiatal volt és kellett neki a pénz. Persze, ha meg akarnánk érteni, hogy miért vállalta el ezt a munkát, mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a pénzen kívül, az majdnem ugyanakkora súllyal esett latba, hogy jó sztori lesz a haveroknak. Ugyanis Géza egy egész napig belépett a világszínvonalú magyar pornóiparba.

Munkaköri leírása szerint pornófilmeket kellett megnéznie, majd ezekről rövid összefoglalót készítenie angolul, valami olyasmit mint: "These girls love cock. BJ , straight and anal is on the menu, deep throating and tit fucking ends...". Mindjárt tudta, hogy ez a munka, amire ő született.

Bele is csapott a lecsóba', átvette a dvd-t, bekészítette a lejátszóba, kitöltött egy sört, majd elindította és várta hogy elkezdjenek peregni a film kockái. Ahogy a film "története" szép lassan kezdett kibontakozni, Géza kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát. Apácákat látott, akik leszboszi kalandokba bonyolódtak egymással és meglehetősen kreatívan használták a templomi gyertyákat, majd saját és egymás testnedveit. Géza úgy érezte, hogy gyermeki lelkét szörnyű erőszak éri és sikítva kikapcsolta a tévét. Apokaliptikus látomás játszódott le lelki szemei előtt, ezért úgy határozott, meg kell akadályoznia, hogy ez a lemez valaha a civilizáltnak mondott emberiség kezei közé kerüljön. El kellett rejtenie hogy véletlenül se kerülhessen elő és ezért a legbiztonságosabb helyen helyezte el, ott ahol senki se találhatja meg: a mélyhűtőjében.

Pislogott is Zádor, amikor egy fél évre rá Géza házibulit rendezett és a mélyhűtőjében rejlő tömegpusztító fegyverről megfeledkezve, kiküldte a mit sem sejtő Zádort, hogy töltsön már egy jó unikumot, ott van a 'mélyben.

Géza rutinos fesztiválra járó ember hírében állt. Néhány éve, amikor Hegyaljára ment, gondolta itt a remek alkalom új sátrát felavatni, amit leárazáson vett a madaras tecsóban. Már önmagában is meglepő volt, hogy Géza a szervezetébe bevitt nagy mennyiségű szesz hatása alatt is képes volt a sátorcsodát felállítani. Gézának egyébként két nagy szerelme volt az életben: egyrészt a szabad levegő, másrészt a szesz. E két szerelmének úgy hódolt, hogy a fesztivál időtartama alatt, egy éjszaka sem feküdt le se józanon, és semmi esetre sem a sátrában. Sokkal jobban kedvelte a söröspadokat, és a szabad füves területeket alvás céljára használni.
De a mi Gézánk praktikus ember lévén úgy döntött, hogy az utolsó éjszaka, az új sátrában fog aludni. Az este szokásos folyama így alakult: délután 6 körül Géza már tökéletesen részeg volt a másnapi visszafeleúti vonatjegyének árából, amit igyekezett az este folyamán tovább fokozni. Aztán eljött a lefekvés pillanata, amelynek Géza csak külső szemlélője volt, mivel egy nagyon fasza kis punkcsajjal találtak egy teljes üveg vébékát, aztán persze a haverjainak kellett Géza-t visszacipelni a sátrához. Géza amikor álmából felébredve arra eszmélt, hogy erős hányinger kerülgeti, kultúrember lévén, kihúzta a sátra zipzárát és kiokádott a szabadba. Másnap reggelre kelve látta, hogy valami barom telehányta a sátrát. Géza számra az előző este egy stratégiailag fontos részletére, csak a röhögéstől fetrengő haverjaival történt társalgást követően derült fény. Akik előző este, mivel látták Gézán hogy az estének nem lesz jó vége, kitették a sátra elé, hogy ha majd megtörténik, aminek történnie kell, az ne a sátorban történjen...

A mostani poszt egy régi klasszikus városi legenda lesz, amelyet nem kisebb személy, mint Cseh Tamás énekelt meg, és mivel klasszikustól idézek és tőlük ugye csak pontosan...

Néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és egy Ica nevű nőt így húztunk fel. Felhúztuk Icát a negyedikre, én, a Feri meg a Bíró Imre, a rendészek így nem láthatták meg. Örvendezett a munkásszállás, megszűnt a nők utáni rohangálás, végre szereztünk egy állandó nőt. Mondta is nekünk a Bíró Imre, bátor nő ment a negyedikre, gyáva nő nem is merészkedne fel. És igaza volt az Imrének, mert egy hét múlva, a rendészek, mikor lebuktunk megdicsérték Icát. Hogy az még csak hagyján hogy kibírta, hogy egy emelet birtokolja, és az is hagyján hogy szekrényben éllt. Ám az mégiscsak meghökkentő, hogy mászhatott fel egy szegény nő, a munkásszállás legtetejére. Na hát erre tényleg mondtuk nekik, hogy néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és szegény Icát mi így húztuk fel. Huh! Felhúztuk Icát a negyedikre, én, a Feri meg a Bíró Imre és egy szekrényben rejtegettük őt. Elvitték Icát a rendészek, kit az emelet így becézett, te vagy a legelső állandó nő itt. Szomorkodott a munkásszállás, jöhet a nők utáni rohangálás, mert elment a nő, ki állandó.
Cseh Tamás - Amikor Desiré munkásszálláson lakott

és hogy adjunk a multimédiának is, hej'

Találtam, - vagy sokkal inkább - megtalált engem egy igen ideillő Örkény idézet, az egyperceseiből. Persze nem kívánom a történeteimet Örkény István magasságába helyezni, de azért egyszer nem lenne rossz felnőni a mesterhez.
Az idézet pedig: "Az anekdotában, mint tudjuk, nem zavaró a szókimondó beszéd, a lét vaskos jelenségeinek nyers ábrázolása: csak létünk húsába vágó, kínzó kérdéseinek hánytorgatása hibáztatható."
Na ez annyira tetszik, hogy fel is rakom a jobb oldali dobozba.

Egyik este ültünk egy kellemes kockás terítős krimóban a cimborákkal. Gáza egy bécsi szeletet rendelt, Zádor brassóit, mi többiek meg maradtunk mindenféle söröknél. Nem kellett sokat várniuk, meg is érkeztek az ételek, mindkettő meglehetősen étvágygerjesztően nézett ki, de a bécsiszelet mellé némi szép dresszing is jutott. Neki is kezdtek, de Géza barátom nehezményezte a pincérnek, hogy: "Elnézést mester, esetleg én is kaphatnék némi dresszinget... csak az ízlés kedvéért." Mire a pincér rámosolygott, majd így felelt: "Természetesen. Viszont megkérhetlek arra, hogy vedd le a rágódat a tányérról... csak az ízlés kedvéért?"

Most kaptok egy klasszik városi legendát. -szerk

Az egyik barátom barátjával, Gézával történt egy házibuliban. Természetesen ő is annak az elvnek büszke élharcosa, hogy a legstílusosabb késve és lehetőség szerint hullarészegen megérkezni egy buliba. A tökéletes entré után belefutott további pálinkákba és néhány tequilába. Ennek meg is lett az eredménye, Gézának sietősen (matrózlépésben) távoznia kellett a toalett felé. Géza nem tartozott az amatőr italozók közé, ezért pontosan ki tudta számítani, hogy mikorra kell a wc-be megérkeznie, hogy ne rondítsa össze a belvárosi kecót. Olyannyira pontosan számolta ki az utat, hogy annyi ideje maradt, hogy a vécéhez érve feltépje az ajtaját és azonnal elkezdjen hányni. Amit persze a legrutinosabb harcos se számíthatott ki, az, hogy valaki épp ott meditált. A meglepett vécélakó akit pont telibe trafált Géza, hihetetlen lélekjelenlétéről az alábbi módon tett tanúbizonyságot. Fölnézett az elkövetőre, és így szólt: "Ha harc, hát legyen harc!" - rikkantotta, majd belenyúlt a toalett kagylójába és az első keze ügyébe kerülő "tárggyal" megdobta a mi meglepett Gézánkat...

Gézáról egy volt csak bizonyos a róla szóló történetek fényében: nem veti meg a tiltott tudatmódosító szerek használatát. Épp egy ilyen estét rendeztek barátaival, de valamiért a társaság nem volt túl jó aznap, ezért az este egy váratlan pontján Géza úgy döntött, hogy lelép és hazafele indul, még meglehetősen tudatmódosulva. Annyi emléke volt az estéről, hogy hazafele metrózott, és hogy ellenőrökkel is találkozott, de ez csak foszlányként rémlett. Másnap már detoxikálódva felkelt hogy a szüleivel fogyassza el a vasárnapi ebédet. Némileg meglepődött, amikor szülei kikerekedett szemmel várták az ebédlőasztalnál és arról faggatták, hogy mit csinált előző este. Csak később értette meg, hogy szülei felfokozott idegállapota minek köszönhető.
Megtudta, hogy édesanyja az előző este, valamilyen hangra lett figyelmes, ezért felkelt és elkezdte a hang forrását keresni. Rövid keresgélés után benyitott a nappaliba, ahol egy alak körvonala rémlett a sötétben. Édesanyja számára az alak ismerősnek rémlett, ezért felkapcsolta a lámpát. Tudatmódosult fia állt a nappali könyvespolcát támasztva, aki némi keresgélés után felmutatta az utazásra jogosító dokumentumát...

Múltkor Géza haverom a haverjával igen komolyan elcsúszott, olyannyira, hogy egy sztriptíz klubban kötöttek ki. Azt mondta, hogy nincs igazán sok emléke az estéről, de egy részlet kristálytisztán rémlett: "Hallod, annyira elcsúnyultunk, hogy - az hagyján hogy elmentünk egy sztriptíz klubba - de én elkezdtem pénzt dugdosni a csaj bugyijába. Nade annyira részeg voltam, és nem volt nálam pénz, hogy - nem egészen értem milyen megfontolásból - kajajegyeket kezdtem a sztrippernek adagolni. A csaj tökre meglepődött, de igyekeztem magam kivágni a szituból és megmagyaráztam neki, hogy: de miért ezzel lehet egy csomó helyen fizetni."

tx a

Egy 8-10 főből álló kisebb baráti társaság, fiúk-lányok vegyesen, egy kellemes júniusi hétvégén lementünk a családi nyaralónkba, hogy búcsút mondjunk a hét megpróbáltatásainak.

A történet ott indult el, hogy szombat este elkezdtünk iszogatni, ki kevesebbet, ki többet. Akkoriban a VBK volt a sláger, és az egyik barátom, Géza, meglehetősen komoly mennyiséget pusztított el belőle. Utólagos elmondása szerint folyamatosan ivott, mert „valamelyik sunyi” állandóan pótolta a csökkenő italmennyiséget a poharában. A társaság nagyobbik része hajnali 3 körül nyugovóra tért, de kb. fél óra múlva, barátunk Géza egy különös műsorszámmal ébresztette az alvókat. Összefüggéstelenül ordított szavakat egymás után, amelyből időnként Forma 1-es autóversenyzők neveit lehetett kihallani, néha pedig meghúzta a keze ügyében lévő valamelyik borosüveget a kettőből, amit kóla híján magában fogyasztott. A félórás műsorszám után baljós csend ereszkedett a környékre.

Az események néhány óra alvás után folytatódtak, amikor is Zádor barátom keltett fel engem (mi az emeleten aludtunk, Zádor és Géza a földszinten).
- Gyere le, nézd meg gyorsan. Történt valami. - mondta
- Ne ijesztgess. Mi van? Gáz van? – kérdeztem rémülten
- Nem tudom, nem vagyok benne biztos, félálomba voltam, de mintha ... - mondta és sokatmondóan a szemembe nézett
- Mintha? - néztem rá kérdően
- ... mintha - És akkor elmondta, mit látott.
„Aludtam. Az eső ütemesen kopogott az ablakon, de egyszer csak valami másfajta csobogásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem. Géza ott áll az ágy előtt, bráner a kézben és a nappali közepén a TV-nek támaszkodva brunzol a padlószőnyegre, ráadásul a célpont az én papucsom volt, amit körkörös mozdulatokkal jelöl meg. Én erre odaszólok neki – hé Géza, mit csinálsz? Ne csináld már! Mire ő rám néz, és továbbra is a tévének támaszkodva azt mondja: ÁÁÁ, ez nem aaaz. Mire én elkezdtem győzködni, hogy: dehát te a szoba közepére hugyálsz. Ő rám néz, és a megnemértett zseni keserűségével legyint "ÁÁÁ" - mondja és sarkon fordulva visszamegy a kisszobába. Ezek után kicsit beparáztam, gondoltam szólok neked.„

Persze nem hittem neki, úgyhogy mondtam neki, hogy nézze már meg még egyszer, mert biztos csak álmodta. 3 perc múlva Zádor visszatér, és elmondja, hogy ez nem álom volt, de elég büdös van lent, jó lenne ha lemennék megnézni, mert föl is kéne persze takarítani.

Lemegyünk és förtelmes bűz üti meg az orrunkat. Kimegyünk rápihenünk egy cigivel. Bemegyünk a fürdőszobába felmosóvödörért, ahol a zuhanyzóban egy kedves ajándékra leszek figyelmes: Géza belehányt a zuhanyzóba, majd a zuhanyszőnyeget gondosan 4 részbe hajtva becsomagolta, már csak a dísszalag hiányzott róla. Remek. Újabb erőgyűjtés, még egy cigi. Vissza a lakótérbe. Ekkor már a szagok alapján kezdtük érezni, hogy itt valószínűleg komolyabb gondok is vannak.

Bemegyünk a kis szobába, ahol Géza alszik. A szőnyegpadlón kis nutellára emlékeztető mogyoró méretű kaki darabok. Mennyiségét tekintve 2 négyzetméteres területen elszórva 20-30 ilyen kis mogyoró elixír. Felkeltjük Gézát, hogy azonnal menjen ki. Most. Az ágy fehér lepedője immáron a múlt. A lepedő színe ezentúl barna, de nem csak foltokban, hanem gondosan szétkenve az egész felületen. Géza kiment ugyan a kisszobából, de sajnos a nappalinál nem jutott tovább. Miközben riasztottam szegény lányokat, hogy itt sajnos komoly közösségi munka várható, Géza a nappaliban lévő ágyra vetette rá magát és egy pokróccal takarózott be. Az elénk táruló kép a következő: nappali, ágy, a majdnem teljesen betakart Géza, akinek csak a keze lóg ki a pléd alól. A figyelmes szemlélő, a kilógó kézen némi vizsgálódás után egy sötétebb árnyalatot figyelhetett meg. Közben felkeltettem Gézát, hogy azonnal takarodjon ki a házból, nehogy összeszarjon itt még valamit. Ekkor körvonalazódik, hogy a sötét árnyalat az egész (kisportolt test, kockás has) testét beborítja csuklótól vállig, nyaktól hasig, combtól térdig. Mégis volt valami, ami nem illett ebbe az összképbe. ... Géza egy makulátlanul tiszta alsógatyát viselt. A tippünk itt az volt, hogy miután minden csomagot elhelyezett a lakás különböző pontjaira, tisztasági érzékét kielégítendő egy tiszta boxert húzott. Szóval miután kiküldtem a házból, félhangosan elkezdett elégedetlenkedni, hogy nem igaz, hogy ebben a házban még aludni sem hagyják az embert.

Egy kiadós takarítás, lepedő égetés, és további cigik után, másnap reggel elindultunk hazafelé. Gézát csak úgy engedtük beülni a kocsiba, hogy fölötte, alatta, előtte óriási szemeteszsákokkal vontuk be őt és az első ülést (mert persze senki nem kívánt mellé ülni). 2-3 hónapos intenzív szellőztetés után újra tudott vendégeket fogadni a mi kis vidéki nyaralónk.

tx zsmb

Kedves Olvasó!

Nagy végre útjára tudom indítani blogomat. Kettős cél vezérelt a blog indításakor. Egyrészt, azt vettem észre, hogy az emberek szeretnek leülni a barátaikkal és ilyenkor szeretik egymást különféle történetekkel szórakoztatni. A történetek egy része igaz, másik része pedig valahogy mindig a barátod barátjával történt, aki persze nem biztos, hogy létezik, amit te ugyanolyan jól tudsz, mint a barátod, aki meséli. Ez persze nem sokat von le a történet értékéből, mert szerintem akár igaz, akár nem, ezzel csak tovább gazdagítja az urbánus legendavilágot, ami irodalmi szempontból (bármennyire is profán) érdekes és értékes, és aminek a dokumentálása a másik feladata a blognak.

Ahogy mondani szokás: történeteim szereplői kitalált alakok... és hogy ezt erősítsem, minden történetem főszereplője a most random kiválasztandó név lesz... pörög a magyar utónévkönyv... fiú főszereplőnk neve... GÉZA (a további nevek ha kellenek a sztoriba: Zádor és Menyhért) lányoknál... a győztes: Ilma (befutó még Antonella és Gyöngyvér). Úgyhogy szeretettel várom az újabb történeteket akár kommentként, akár az urbanuslegendablog (kukac) gmail (pont) com címre, lehetőség szerint az alábbi fiktív nevekkel. És hogy meglegyen az elején a felütés, fogadjátok szeretettel az első meglehetősen hárdkór sztorit. Kellemes időtöltést!