A mostani poszt egy régi klasszikus városi legenda lesz, amelyet nem kisebb személy, mint Cseh Tamás énekelt meg, és mivel klasszikustól idézek és tőlük ugye csak pontosan...

Néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és egy Ica nevű nőt így húztunk fel. Felhúztuk Icát a negyedikre, én, a Feri meg a Bíró Imre, a rendészek így nem láthatták meg. Örvendezett a munkásszállás, megszűnt a nők utáni rohangálás, végre szereztünk egy állandó nőt. Mondta is nekünk a Bíró Imre, bátor nő ment a negyedikre, gyáva nő nem is merészkedne fel. És igaza volt az Imrének, mert egy hét múlva, a rendészek, mikor lebuktunk megdicsérték Icát. Hogy az még csak hagyján hogy kibírta, hogy egy emelet birtokolja, és az is hagyján hogy szekrényben éllt. Ám az mégiscsak meghökkentő, hogy mászhatott fel egy szegény nő, a munkásszállás legtetejére. Na hát erre tényleg mondtuk nekik, hogy néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és szegény Icát mi így húztuk fel. Huh! Felhúztuk Icát a negyedikre, én, a Feri meg a Bíró Imre és egy szekrényben rejtegettük őt. Elvitték Icát a rendészek, kit az emelet így becézett, te vagy a legelső állandó nő itt. Szomorkodott a munkásszállás, jöhet a nők utáni rohangálás, mert elment a nő, ki állandó.
Cseh Tamás - Amikor Desiré munkásszálláson lakott

és hogy adjunk a multimédiának is, hej'