Most kaptok egy klasszik városi legendát. -szerk
Az egyik barátom barátjával, Gézával történt egy házibuliban. Természetesen ő is annak az elvnek büszke élharcosa, hogy a legstílusosabb késve és lehetőség szerint hullarészegen megérkezni egy buliba. A tökéletes entré után belefutott további pálinkákba és néhány tequilába. Ennek meg is lett az eredménye, Gézának sietősen (matrózlépésben) távoznia kellett a toalett felé. Géza nem tartozott az amatőr italozók közé, ezért pontosan ki tudta számítani, hogy mikorra kell a wc-be megérkeznie, hogy ne rondítsa össze a belvárosi kecót. Olyannyira pontosan számolta ki az utat, hogy annyi ideje maradt, hogy a vécéhez érve feltépje az ajtaját és azonnal elkezdjen hányni. Amit persze a legrutinosabb harcos se számíthatott ki, az, hogy valaki épp ott meditált. A meglepett vécélakó akit pont telibe trafált Géza, hihetetlen lélekjelenlétéről az alábbi módon tett tanúbizonyságot. Fölnézett az elkövetőre, és így szólt: "Ha harc, hát legyen harc!" - rikkantotta, majd belenyúlt a toalett kagylójába és az első keze ügyébe kerülő "tárggyal" megdobta a mi meglepett Gézánkat...
